Tököli Óvodák

Óvodánkról

Az intézményünk bemutatása

Intézményünket 1980-ban alapították, 1993-tól óvodánk nemzetiségi kétnyelvű intézmény.  Tevékenységközpontú óvodai nevelési program szerint, a nemzetiségi óvodai nevelés irányelveivel kibővítve dolgozunk. Óvodai nevelésünk célja, hogy a családi nevelést kiegészítve a környezetünkben élő, eltérő szociális háttérrel rendelkező 3-6 éves korú gyermekek sokoldalú, harmonikus fejlődését, gyermeki személyiségük kibontakozását elősegítse.

Olyan helyzeteket kívánunk teremteni, amelyben a gyermeki műveltség megalapozása a játék, a mese és a művészetek nyelvén történik. Törekszünk olyan egészséges, derűs óvodai környezet megteremtésére, amelyben alapvető feladat óvodásaink egyenként eltérő, változó testi – lelki szükségleteinek kielégítése. A gyermek tapasztalataira, élményvilágára építve olyan változatos tevékenységeket biztosítunk, amelyek során eljuttatjuk őket egyéni képességeik optimális határához. A környezethez való helyes viszony kialakításával, alkalmazkodásával a természeti környezet változásához, a természet megszerettetéséhez és védelméhez juttatjuk el a gyermekeket. Szeretnénk kialakítani a gyermekekben a szabad levegőn való tartózkodás, a helyes étkezés, tisztálkodási szokások, testápolás igényét. Kialakítjuk bennük a környezettudatos magatartást.

A városközpont közelében elhelyezkedő épületben a gyermekek nevelése két vegyes életkorú csoportban, családias légkörben történik.
Helyi sajátosságainkból adódóan feladatunk a horvát nemzetiségi nyelv ápolása, hagyományaink megőrzése. Óvodai nevelésünk egész rendszerét a nemzetiségi nevelés hatja át. Ennek megfelelően mindennapi óvodai életünkben a horvát nyelv minél nagyobb arányú alkalmazására törekszünk. A napi tevékenységek folyamán szemléletes gesztusokkal kisérve gyakoroljuk a horvát nyelvet.  Játékos formában, mondókák, versek, népi játékok, népi táncok segítségével alakítjuk ki a gyermekek nyelvhez való pozitív viszonyát. Feladatunk megalapozni a gyermekek nyelvi ismereteit az iskolai nyelvtanulásra.

„Ezt a kincset nem lehet médiára, könyvre, kazettára bízni.
Véren át és lelken át, tenyérből tenyéren,
testtel a testhez érve, zöldellő búzacsíra fölé hajolva
vagy épp az ünnepi gyertyát gyújtva
csak az együttes élmény során adható át a hagyomány.
Itt és most mutasd neki, tedd meg vele,
amikor annak a tettnek ideje van.”
/Gabnai Katalin/